Erős kezdés (cím) után sajnos kevésbé erős bevezetőnek kell következnie, de ezen át kell esni.
Mit ígért a kommunizmus valójában? Azt, hogy értékközvetítő eszköz (gy.k.: pénz, kredit, fabatka, stb.) osztogatása nélkül, mindenki dolgozik saját szakmájában, hivatásában. Aztán ezért cserébe mindenki, a végzett munka arányától függetlenül, a közösen megtermelt javakból igényei szerint fogyaszt, felhasznál.
Jól hangzik ugye, hogy Sz.János rendkívüli hómunkás az éjjeli műszakból hazafelé ballagva megkíván egy 42 collos plazmatévét - melyet K.István és társai szereltek össze - és az eladó szíves segítségével hazacipeli és használja. Mert neki arra van igénye és szükséglete. Jár neki, hiszen a kommunizmus erről szól.
Ez a rendszer az emberi történelem hajnalán, ősközösség néven futott. (Bár a nevet utólag adták neki.) Nyilván már akkor feszültségek forrása volt, hogy B'targ több mammuthúst hoz haza hetente, mint G'mal, de G'mal 12 gyereke többet eszik, mint B'targ 2 porontya. Nyilván mert utóbbi naponta vadászni indult, előbbi meg inkább a barlangbeli nőket környékezte meg... :)
Na akkor ugorjunk a lényegre. Manapság mi az a terület, ahol kommunizmust építünk, hajkurászunk, de nem veszünk róla tudomást? Az egészségügy.
Egy dolog a szolidaritás, egyet is értek vele. Mindenkinek jusson ALAPellátás. Aki nem tud vagy nem akar fizetni, annak is. Várjon ő órákat a "sürgősségi" osztályon, kapjon ő több hónapra előre CT/MR időpontot. Malmozzon türelmesen fél évig, mire lesz hely az osztályon a műtétjére.
Viszont, aki fizet rendesen TB járulékot, az joggal várja el, hogy soron kívül lássák el, AKÁR a nem fizetők hátrányára. Mert csak a kommunizmusban jut mindenkinek egyformán. A kapitalizmusban mindenkinek csak annyi, amennyiért - legálisan vagy ügyeskedve - megdolgozott valahogy.
Na ezért szeretném, hogy - egy, vagy több pénztárban, az mindegy - de egyéni számlán vezessék minden TB-biztosított befizetéseit-kifizetéseit. Ezt pedig az eü. szolgáltatások igénybevételekor ellenőrizze az orvos/kórház. Aki tartós mínuszba kerül, a várjon sorára, aki viszont nem, annak jusson időpont, betegágy és a lázas homlokát hűs kézzel simogató nővérke.
Köszönjük!
