Már volt egy blogom, de nem tudok belépni bele. Itt a blog.hu -n csináltam két vagy három éve szerintem. A jelszavam oké, csak elveszett a kibertérben. Na mindegy.

Vonatozom. Naponta 2x1 órát. Ezzel részemről a tömegközlekedés letudva. Munkahelyem és lakóhelyem 5-5 perc gyalog/bringával az állomásoktól, úgyhogy ez elég nyerő helyzet. Ma reggel olyan beszélgetésnek voltam akaratlan fültanúja, ami ismét elgondolkoztatott. A kettővel arrébb ülő leányzó elhagyta egy másik vonaton a mobilját. Egy útitárssal próbálta meg hívni a telefont. Aztán az állomást (a jegyvizsgáló adott neki telefonszámot), a szüleit, barátait. Percenként indított egy telefonhívást vagy fogadott egyet. Az eredmény: előbb még kicsöngött a telefon, aztán már nem. Kikapcsolták. Valaki megtalálta. A csajszi teljesen összeomlott, és szinte sütött belőle az idegesség, hogy akkor most mi lesz, az első vonattal megy vissza és hasonló gondolatok ömlöttek elő belőle.

Ekkor kezdtem azon morfondírozni, hogy vajon miért vesznek az emberek olyan drága telefont, amelynek elvesztése ilyen lelki sokkot okoz számukra. Jómagam három mobillal közlekedek (még soha nem hagytam el egyet se), de ezek közül kettő értéke a 10.000 Ft-os kategória alatti. A harmadik egy PDA-telefon, de azzal meg nem telefonálok. (Ez egy másik történet.)

Magamban már el is könyveltem, hogy a csaj biztos két év hűséggel vette meg élete csúcstelefonját, amit most szépen el is veszített. Aztán fordult a kocka: kiderült, hogy egy 90Ft-os vodkafone telefonról van szó! Most akkor 90Ft-on hisztizik a csaj?? Még ha egy 2GB-os microSD kártya van benne (valószínű, hogy a Samsung E250-esről lehet szó), akkor is maximum 10.000 Ft-ot vesztett. Minden más pótolható. Avagy pont ez a baj? A memóriakártya? Vajon mi lehet rajta? :))